Lány rózsaszínben

Lány rózsaszínben

Római parti séta

2021. június 06. - k.andi89

Hosszas tervezgetés után végül a tervezett programok lemondásra kerültek, így gyorsan kellett megoldást találnom, hogy mivel töltsem ezt a napsütéses vasárnap délutánt. Anyukám szegődött a mai napon társamul, aki szintén a közelben lakik. 

Azért szeretem Újpestet, mert minden közel van. Ha a hegyekbe vágyom, csak felülök a vonatra, vagy kocsiba ülök és egy órán belül már is a Börzsönyben találom magam. Ha pedig a vízpartra vágyom, akkor negyed óra sétára van a Duna, ahol remek program lehetőségek várják az embert. 

Most észak felől, Békásmegyer irányából indítottuk a délutáni sétánkat a Római felé. A nemrég átadott gáton haladtunk déli irányba. Sokan a víz közelében napoztak, lógatták a lábukat a hűs Duna vizébe, míg mások a gáton bicikliztek, vagy andalogtak. Anyum már rég kinézett egy fagyizót, amit kiszeretett volna próbálni, de az elmúlt hetek esős időjárása miatt ez nem volt kivitelezhető. Itt volt a remek alkalom, hogy most próbára tegyük! Minus11 a hely neve, mely a Pünkösfürdő utca Duna felőli oldalán helyezkedik el. Igazi, kis trendi hely, a maga édes rózsás bájával. Nagy, árnyékos terasz fogadja a látogatót, ahol kényelmesen el tudja fogyasztani a hűvös nyalánkságát. Habár elsőre nem tűnik nagynak a választék, azonban hosszas gondolkodás után is nehezemre esett a döntés, hogy a pisztácia-mogyoró-karamell,-XL csoki vagy tonka ricotta közül melyik legyen a befutó. A kedves eladó lány röbgtön segítsémre sietett egy kis kóstolóval, így már könnyebb volt a döntés. Fagyimat kérhetttem gluténmentes tölcsérben, amit ott, a helyszínen bontottak ki előttem. 

 

Már nagyon régóta járok ki a Rómaira sétálni, de úgy gondolom, a part menti sétányon való állapotok egyre kevésbé tarthatóak. A kerékpárosok figyelmetlenül közlekednek, a járdáról mindenkinek a susnyásba kell vetnie magát, ha hátulról agresszíven rád csilingelnek. Tudom, hogy örök kérdés a Római part jövője és most ebbe nem is szeretnék belemenni, de azt mindenképp a tervezésnél figyelembe kell venni, hogy itt nem csak gyalogosok, hanem kerékpárosok is szívesen haladnának át. 

Az elmúlt évek során több új hely is megjelent a parton. Bővült a burgerezők, a romkocsmák csapata és még a csónakházak is újabb tagot üdvözölhetnek köreikben. A vízisportok szerelmesei könnyen megtalálják a nekik tetsző szórakozást, míg aki csak a kedvenc fröccsével szeretne chillezni, annak ott a vízpart a színes nyugágyakkal. 

20210606_131554.jpg

20210606_131606.jpg

Itt tényleg mindenki megtalálja a kedvére valót. A kis büféktől kezdve az elegánsabb éttermekig mindenki szívesen látja az éhes embert. Én kifejzetten szeretem a kisebb, hangulatosabb, náhány asztalkás étkezdéket. Itt az ebéd mellé még egy kedves mosoly és néhány jó szó is jár. Habár rég ettem a Leander Stégen, de őket ilyen helynek gondolom. 

Az anya-lánya nap végét egy pohár rozéval zártuk az egyik régi büfében, ahonnén Újpest partját csodáltuk. 

20210606_135007.jpg

Nógrádi kalandozások

Hetek óta vártuk párommal a jó időt. Vártuk, hogy végre kimozdulhassunk, kiránduljunk, kiüljünk egy teraszra ebédelni és borozgatni. Most végre eljött ennek az ideje is! Vasárnap délelőtt Újpestről indultunk az M2-es autóúton Nógrád irányába. Az időjárás is naposnak ígérkezett, így vidáman ültünk be kis piros autónkba. Körülbelül egy óra alatt érkeztünk meg Nógrád településre. A vár a község közepén található, aljában nagy parkolóval. A parkolás ingyenes, ugynaúgy mint a vár megtekintése. Kisebb emelkedőn lehet feljutni a XI. században épült létesítménybe. A vár és a környezete is rendezett, tiszta. Gyermeknap lévén sok családos gondolta úgy, hogy remek program elhozni az apróságokat egy kis vártúrára. A kilátás gyönyörű minden irányba. Nem messze magasodnak a Börzsöny csúcsai, másik irányba a Naszály gerincét véltük felfedezni. Jó időben a Mátra bércei is láthatóvá válnak, de a fekete felhők és az esőre álló idő miatt most nem látszódtak. 

A nógrádi vár története a XI. századig nyúlik vissza. Ekkor még fagerendákból, kazettás szerkezetű földdel töltött várat képzeljünk el, mely évszázadokon keresztül királyi fennhatóság alá tartozott, majd a XIII. század végén a váci püspökség tulajdonába került. A XVI. században tötök kézre került a vár, majd egy villámcsapás során felrobbant, melynek során elveszítette jelentőségét és szép lassan a környékbeli építkezséekhez használták fel maradványait. A várat elnézve még mindig jobb állapotban van, mint a pár kilométerre található Drégelyvára. Itt tavaly jártunk és néhány benőtt kőfalnál többel nem is találkoztunk. 

A várban most íjászkodni lehetett 500 Forintért. Nem tudom, hogy ez állandó program vagy csak a gyermeknap alkalmából lehetett kipróbálni. 

Időközben nagy dörrenésekkel megérkezett a vihar, így beszaladtunk az oltalmat nyújtó rondella alá. Innen lenézve Nógrád települést vehetjük szemügyre és ha szerencsénk van, akkor újra feltűnik az a zöld hullámos papagáj is, aki a környékről szökhetett meg. 

20210530_123502.jpg

Nógrád után a vadasparkhoz mentünk. Még a park nincs nyitva, a helyiek szerint egy hét múlva várható a nyitás, de így is láttunk néhány struccot, szamarat és egy baraátságos drótszőrű tacskót, aki némi simogatásért cserébe bemutatta lakhelyét. 

Ezuátn a 20 percre lévő nőtincsi horgásztóhoz mentünk. A tavat körbe lehetne sétálni, de a szemerkélő eső miatt ezt most kihagytuk. Sok horgásszal találkoztunk, akik elégedetten mutatták aznapi fogásukat vagy a hajanli fogásból elkészült ebédet. Ilyenkor mindig nagy terveket eszelünk ki, hogy milyen jó lenne barátokkal eljönni egész napra horgászni, sütögetni, tollasozni, sétálni. Tényleg nincs messze a fővárostól és remek pihenőhely. 

20210530_140303.jpg

Bánk felé menet újfent elkapott a zivatar minket, de legalább most szárazon megúsztuk. Felsőpetény felé kerültünk, így mikor  a faluba értünk elkapott a tavalyi Kéktúrázós nosztalgia minket, hogy milyen jól éreztük magunkat. Akkor nagy nehezen a Miniúr Udvarházban találtunk szállást egy éjszakára. Kettőnké volt az egész ház, így minden szegletét alaposan fel tudtuk fedezni. Régi parasztházat újítottak fel a mai kor igényeinek megfelelően. Az óriási konyhában és étkezőben egy nagyobb baráti társaság is kényelmesen elfér, a teraszon grillezni és bográcsozni is lehet. 

Bánkra érve már nagyon éhesek voltunk, így a parkoló melletti Harcsa kocsmába vettük az irányt. Nagy adag ételt szolgáltak fel mindkettőnknek és még nekem is megoldották a gluténmentes harcsát salátával. A tó körbe sétálásával folytattuk a városnézést, megpihenve egy-egy stégen. A nap zárásaként még fagyiztunk egyet a Kézműves fagyizóban, aztán hazafelé vettük az irányt. 

 

 

 

Tél végi kirándulás Vöröskőre

Február utolsó hétvégéjén már nagyon elegem volt a télből, mindenképp a természetbe vágytunk Kedvesemmel. Egész héten az időjárás jelentést (vagy inkább jóslást?) figyeltük, hogy kedvező híreket kapjunk. Még szombat reggel is az ablakon kacsintgattunk ki a felhőket figyelve, mikor engedik a Napot előtérbe. Aztán döntöttünk; a ráckevei Aqualand helyett előkaptuk a bakancsainkat és már néztük is, melyik busz megy Pilisszentlászló-Hegytetőre. Ugyanis terveink szerint Vöröskő kirándulásunk csúcspontja. 

Szentendre autóbusz végállomásról minden óra 5 perckor indul a busz, mely 25 perc alatt teszi meg Hegytetőig a távot. Kettőnknek mindössze 500 Forint volt a buszjegy. 

A parkolóban csupán néhány autó ácsorgott, 1-2 kirándulót láttunk csak. Utunk a Pap-rétig betonon haladt, az elején egy kisebb szintemelkedővel tarkítva. Néhány kutyasétáltatóval találkoztunk csak, ami nem is gond. Valószínűleg ez időben Dobogőkő elejére kitették már a megtelt táblát. 

A Pap-réten több kiránduló útvonal is összefut, mint például az Országos Kék Túra (OKT pecsételő hely!), a Visegrádra vezető bicikliút, a volt honvédségi területű Urak asztala, a szentendrei Skanzenig lefutó betonút, valamint a piros jelzés, ami Vöröskőre vezet. Mi az utóbbit szemeltük ki. Elhaladtunk a padokon ücsörögve falatozó túratársak mellettt és bevetettük magunkat a csendes erdőbe. Már az elején feltűnt, hogy nem csiripelnek a madarak,  nem halljuk halk kotorászásukat az avarban. Igazán kíváncsi lennék a válaszra. 

20200229_133332.jpg

Mivel dél már jócskán elmúlt és mi csak épp hogy pár falatot reggeliztünk még otthon, gyomrunk elég hangosan tudatta velünk, hogy üresen nem hajlandó tovább folytatni a kirándulást. Szerencsénkre épp Vértes-mezőnél találtunk egy padot, ahol előkerült az otthonról hozott elemózsia és a termoszból a forró tea.

20200229_133716.jpg

Újult erővel haladtunk tovább a célig; Vöröskőig.  Enyhe emelkedőn haladtunk felfelé, miközben a fák között Tahittfalu távoli házai kezdtek felsejleni. Egy csöpp ösvény ágazott le a pirosról a hegy oldalába, ahonnét könnyebben szemügyre tudtuk venni a falut és a Dunakanyart. 

 

Utunkat tovább folytattuk Vöröskő irányába, melyet pár percen belül el is értünk. Először egy esőbeálló tűnt fel szemünk előtt, pár lépésre pedig az ismert kereszt. 

88012952_2854525237904161_1987264759220666368_n_1.jpg

Az itt álló Felszabadulási Emlékmű-torzó alapkövét 1946. Április 07-én helyezték el, mely  1989-ig minden április 4-ét követő vasárnapon ünnepélyes koszorúzás követte. 

A hegyorról csodálatos panoráma tárul szemünk elé. Innen látható Vác városa, a fölötte magasodó sebbel, balra Tahitótfau látható, míg alattunk Leányfalu terült el. Az idő elég szeles volt, így sok időt nem töltöttünk fent, lefelé. Leányfalu felé vettük az útirányt. Végig meredeken haladtunk lefelé, melynek böjtjét már előre sejtettük. Habár inkább egy kis másnapi izomláz, minthogy felfelé kelljen megtenni a szintemelkedőt. Elég hamar leértünk a faluba és szerencsénkre pont jött is a busz. Egy jó kávéra és süteményre vágytunk, így útközben utánanéztünk, Szentendrén hol van gluténmentes cukrászda. Az autóbusz pályaudvartól 5 perc sétára található a SzilVanilla cukrászda. Itt egy egész pult csak gluténmentes és paleo süteménnyel volt tele, így végre én is válogathattam a gusztábbnál gusztább sütemények közül. 

Solymári vár és Máriaremete

Sziasztok!

Most egy remek Budapest környéki kirándulásról fogok nektek írni. Már rég óta szemezgettem a Solymári várral, hogy szívesen megnézném, de valahogy aztán mindig kimaradt a kirándulásokból. Pedig nincs is messze. Vonattal max. félóra alatt elérhető, a jegy pedig BKK bérlettel csupán 250 Ft.

Szuper kék színű motorvonattal lehet Esztergom felé menni, amin még a telefont is lehet tölteni. Persze, ha éppen van áram... A vasútállomásról a vár 15 perc sétára található, útközben pedig a Fatimai Szűz tiszteletére emelt kápolnával találkozhatunk. Itt megismerkedhetünk a 1917-ben Portugáliában, Fatima városában történt jelenésekkel.

A kis kápolna mögött csordogál a Paprikás-patak, melyet követve a Solymári-várhoz jutunk. Készüljünk fel, hogy elég meredek a felvezető út a várhoz. Nincs nagyon gondozva, valami törmelék kővel van leszórva, ami néhol elég csúszós, így kisgyerekkel óvatosan menjünk fel. A belépő a várba felnőtteknek 300 Ft, gyerekeknek és nyugdíjasoknak 200 Ft. Nyitva pedig keddtől vasárnapig 10 és 18 között van. http://www.solymarivar.hu/fooldal Belépve a várba balra rögtön a vártoronnyal találkozunk, ahová mindenképp érdemes felmenni, mert gyönyörű a panoráma. Innét látni a Pilisborosjenőt őrző Nagy-Kevélyt, Solymár fölött elhelyezkedő Kerek-hegyet, a Csúcs-hegyet és a távolban a pilisvörösvári Dolomitbányát is felfedezhetjük. A vár közepén találjuk a kutat, melyből csapvíz folyik, így bátran töltsük meg kulacsunkat.

Én kicsit nagyobb várra számítottam, úgyhogy ne lepődjünk meg a méretein, de cserében nem voltak sokan és a vár is nagyon rendezett, gondozott. Egy kis ismertető is megtalálható a régi palota részen, ahonnét nem csak a várról, hanem Solymárról is tájékozódhatunk.

Utamat a Paprikás-patak mellett folytattam. Első tervem az volt, hogy a Hármashatár-hegy felé veszem az irányt, de a délutáni hőség miatt inkább egy könnyebb útvonalat választottam most. A kék Mária úton haladtam a hegyek irányába. Lent, a városszélén a patak kiszáradt, de szerencsére, beljebb haladva az erdőben már halkan csörgedezett. A levegő itt már sokkal kellemesebb volt, a nap sem égetett. Ahogy egyre beljebb haladtam az erdőben, a patak fölött kis hidakon lehetett tovább jutni. Az úton főként kisgyermekes családokkal találkoztam, amit öröm volt látni, hogy nem otthon ülnek és az okostelefont nyomkodják. A gyerekek a patakban önfeledten tapicskoltak, bogarakat figyeltek, leveleket gyűjtöttek. Szüleim is nagyon sokat vittek kisgyermekként kirándulni, innét származtatom én is a természet szeretetemet. Mindig ki tud kapcsolni, mikor az erdőben sétálok. Csend van. Néhol egy-egy madár csiripelését hallani vagy a méhek döngicsélését, esetleg egy apró állatka a faleveleket megzörgeti, de teljes a nyugalom. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy néha menjen ki a közeli erdőbe egy kicsit töltődni.

Útközben a Rózsika-forrásnál egy picit megpihentem, jól esett a hűvösben állni és figyelni a patak csörgedezését. A forrásnál kevésbé látni a „Nem ivóvíz” feliratot, így semmiképp se itt töltsük meg a kulacsunkat!

 

Tovább haladtam a patak mellett az Alsó-Jegenye-Völgyön Budaliget felé. A Hidegkúti úton átkelve elköszönünk a Paprikás-pataktól, mely eddig hűségesen követte utunkat. Itt már gyönyörű házak között vezet tovább a kék Mária zarándokút, mely a máriaremetei Kisboldogasszony kegytemplomhoz vezet. Éppen esküvőt tartottak, így a parkban a szabadtéri kápolnánál egy picit megpihentem és elfogyasztottam szendvicsemet. Gyönyörű park veszi körbe a templomot, hűs árnyékot biztosítva a megfáradt vándornak.

A mai templom elődjének alapkövét még 1809-ben tették le, majd mivel egyre több lett a hívő, így igény lett egy nagyobb templomra. 1899. október 1-én szentelték fel a ma is látható 54 m magas neogót stílusú templomot. Mielőtt belépnénk, a mobilt mindenképp halkítsuk le, mert ahogy a lenti szövegen is olvasható, Isten nem azon fog hívni. (Sem belájkolni.)

 solymar_mariaremete_14.jpg

Sok időm nem volt a templom megtekintésére, mert már készülődött a következő násznép a szertartásra. Bár nem vagyok vallásos, úgy gondolom, csodálatos lehet egy ilyen gyönyörű helyen kimondani a boldogító igent szerelmünknek.

Nem messze található a templomtól a máriaremetei Szent-kút. És csakis a kút maga, mert hogy vizet nem sikerült nyernem belőle. Valószínűleg kevesebb figyelmet kapott az elmúlt időszakban, mert a park is elég elhanyagolt állapotban van.

Hűvösvölgy felé a házak között megbújó Szeleczky-kápolnát pillantottam meg. Egészen aprócska, így, ha nem tudjuk, hogy hol keressük, akkor simán elmegyünk mellette.

 solymar_mariaremete_44.JPG

Az út utolsó szakaszán már kezdtem fáradni, így lelki szemeim előtt egy rozéfröccs lebegett a hűvösvölgyi úttörővasútnál, ahol végre megpihenhetek. De sajnos esküvő miatt most zárva volt a kisbüfé, így a fröccs is elmaradt. Amúgy milyen jó ötlet vasút rajongóknak itt tartani a lagzijukat, utána pedig kibérelnek egy kocsit a Széchenyi-hegyig és mehetnek is a nászútra!

 A végén pedig a megtett utat láthatjátok: 

Gluténmentes linzer

Sziasztok!

Mai napon egy recepttel készültem Nektek a hétvégére. A kirándulások mellett imádok sütni-főzni is, hiszen ez is ugyanúgy kit tud kapcsolni és fel tud tölteni.

Imádom a linzert és az ischlert, így most gluténmentes változatban mutatom meg én hogyan készítem. A linzer alapú tésztákról még Apukámtól tanultam, tőle szoktam segítséget kérni, ha megakadok egy-egy receptben. Az alapja ennek a receptnek is a 3/2/1 arány, azaz 3 rész liszt, 2 rész margarin és 1 rész cukor. Én margarinnal szeretek inkább dolgozni, mert biztosan laktózmentes és tapasztalataim szerint ugyanolyan finom lesz a sütemény.

No, akkor kezdjünk is neki a sütésnek!

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt (Én az Alfa-Mix lisztkeveréket szeretem szinte mindenre használni. Nagyon jól lehet dolgozni vele. Sütöttem már belőle kenyeret, gyümölcskenyeret, linzert és Sachert. Érdemes figyelni az akciókat, mert alapesetben 1000 Ft felett kapható, azonban nagyon sokszor sikerült 750-800 Forintos áron beszereznem.)
  • 25 dkg reszelt margarin (Pár éve jöttem rá, hogy a még majdnem fagyott margarint lereszelem, így sokkal könnyebb tudok dolgozni vele.)
  • 5 dkg cukor (Most kristálycukrot használtam, mert elfelejtettem porcukrot venni, de szerencsére ezzel sem volt gond.)
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 2 tk. reszelt citromhéj (Már bevált gyakorlat, hogy több citromhéját lereszelem, egy kis cukorral átkeverem és berakom a fagyasztóba. Így bármikor elő tudom kapni, ha sütibe szeretnék tenni belőle.)
  • 1 tojás
  • kis víz (Alapesetben nem kéne, de annyira száraz volt a tészta, nem nagyon tudtam összegyúrni, így szükségem volt egy kis vízre, hogy összeálljon.)

 20190719_095048.jpg

Az összes hozzávalót összegyúrom, majd kb. fél órára a hűtőbe teszem pihenni.

A sütőt 170°C-ra és felső sütésre beállítom.

Kisebb adagokat csippentek le a tésztából, ezeket kinyújtom és kiszúrom. Addig sütöm, míg épphogy aranybarna nem lesz az alja és felül be tudom még nyomni.

A kis virágokat én most baracklekvárral töltöttem meg. A szívecskék felét pedig olvasztott csokiba mártottam. Mivel mostanság olyan divatos lett a levendula és a csokoládé kombinációja, ezért gondoltam, én is kipróbálom, hogy a csokiba mártott szíveket megszórom egy kis cukrozott levendulával, csakhogy trendik legyünk. :)

 

Most éppen pihennek a sütik, amíg jegyzetelek, úgyhogy meg is nézem mennyire lettek finomak. :)

Jelentem, jól sikerült. Ja! És kandírozott citromhéjjal is megszórtam néhányat. Szóval, érdemes csokiba mártani őket, mert az amúgy szárazabb GM linzer is fogyaszthatóbb lesz. Ne tessék meglepődni, ezek a sütemények kicsit szárazabbak a megszokotthoz képest, de így is isteniek. :)

A süteményt érdemes napokkal hamarabb elkészíteni, mert hagyni kell egy kis időt, hogy megpuhuljon és alaposan megszívja magát a finom lekvárral. Én azért holnap biztos teszek el a solymári kiránduláshoz egy pár szemet, vasárnap pedig a Mamámnak viszek belőle a délutáni csacsogás mellé.

Gül Baba türbéje

Gül Baba türbéje

 

Romantikus vasárnap délutáni sétákhoz ideális helyszín, ahonnét gyönyörű a kilátás fővárosunkra.

Utoljára még a felújítás előtt jártam itt pár éve, így adott volt, hogy megtekintem a rendbehozott parkot.

Megközelítése jóval egyszerűbb lett, most a Mecset utca felőli bejáraton léptem be a parkba. Anno csak az északi Türbe utca felől lehetett bejutni, úgyhogy ennek az újításnak mindenképp örültem. A belépés a kertbe és a kiállítótérbe is ingyenes a nyitvatartási idő alatt, mely minden nap 10.00-18.00 között látogatható hétfő kivételével, mert akkor zárva vannak.

A kertbe érkezve különböző növényekről elnevezett teraszokkal találkozunk: magnólia, levendula és rózsa. A teraszokon kis padokat találunk, melyeken megpihenhetünk, gyönyörködhetünk a virágokban, figyelhetjük a méheket és dongókat, amint nektárt gyűjtenek. Közben finom virágillat lengi be a környéket.

Feljebb sétálva a Felső teraszon Wagner János gesztenyefája üdvözli a látogatót, immáron több, mint egy évszázada.

20190630_132421.jpg

A legfelső szinten találjuk Gül Baba türbéjét és az őt körül ölelő árkádsort, melyről lenyűgöző kilátás nyílik Budapestre. Érdemes leülni az egyik kőpadra a szökőkút mellett és hűsölni a nyári melegben. Ha érzünk hozzá affinitást, akkor egy gyors skiccben meg is örökíthetjük a szökőkutat és környékét. Ebben a csendben és nyugalomban, amit a hely áraszt magából könnyen elkaphatja az embert az ihlet.

A kert területén található egy állandó kiállítás, ami Gül Baba történetét és korát mutatja be, valamint a XVI. századi, oszmánkori Magyarországot. Időszaki kiállításként pedig Herendi porcelánokat lehet megtekinteni. Érdemes lemenni, mert ebben a hőségben nem csak a hűvös esik jól, hanem tényleg érdekes, informatív kiállítást láthatunk.

Gül Baba – magyarul a Rózsák atyja – bektasi dervis volt, aki II. Mohamed uralkodásakor az ottomán hadsereget kísérte annak európai katonai hadjáratai során. Nevében a „rózsa” megnevezés egyfajta lelki rang, amely azt jelzi, hogy Istent mélyrehatóan, transzendes módon ismerte.

Gül Baba 1541-ben érkezett Budára I. (Nagy) Szulejmán szultánnal. A legenda szerint a város elfoglalása tiszteletére rendezett hálaadás napján halt meg, 1541. szeptember 2-án. I. Szulejmán szultán részt vett a temetésén, és Gül Babát Buda védőszentjévé nyilvánította. Gül Baba Türbéje fölé az emlékhelyet 1543 és 1548 között a 3. Budai pasa építtette.

https://gulbabaalapitvany.hu/gul-baba-turbeje/

A büfében pedig akár egy török kávét is elfogyaszthatunk.

Kirándulás Vácon

Vác

Vasárnap reggel úgy döntöttem, hogy ezen a kicsit borús-hűvös reggelen elindulok Vácra kirándulni. Az év bármely szakaszában szívesen jövök ide, hogy újra és újra megtekintsem kedvenc helyeimet. Míg nyáron inkább a Duna-korzón szeretek andalogni, addig télen a Március 15. téren megrendezett karácsonyi vásár egyik standjánál kóstolgatom a forraltborokat.

A mai napon vonattal közelítettem a Budapestről kevesebb, mint egy órányira fekvő barokk városkát. A vonatjegy BKK kiegészítőjeggyel mindössze 560 Ft volt és vasárnap is fél óránként közlekedik. 

A vasútállomástól induló Széchenyi István utcán kell végig haladni nyugati irányba, hogy elérhessük az 5 percre található sétálóutcát. Itt a különböző portékát kínáló butikok mellett fagyizót, bisztrót, (vasárnap is nyitva tartó) élelmiszerboltot és éttermeket találunk. Érdemes egy -egy pillantást vetnünk felfelé is, mert a helyiek gyönyörű kis mini teraszokat alakítottak ki telis-tele virágokkal.

Épp misét tartottak, így nem tudtam bejutni a Váci Evangélikus Egyházközség templomába, ezért csak kívülről tudtam megtekinteni az 1868. november 22-én felszentelt templomot a maga korában idegennek ható „lyukas” öntöttvas tornyával.

dscn2105.JPG

Következő állomásom a váci piac mellett található Rábai Cukrászda. Laktóz, -és gluténérzékenyként nagy öröm volt felfedezni ezt az aprócska cukrászdát, ahol végre én is kedvemre választhatok az édes süteményekből, mellé pedig finom laktózmentes kávét ihatok. Ez már egyfajta szeánsz nálam, hogy mielőtt nyakamba veszem a várost, elfogyasztok egy kis süteményt. (http://www.rabaicukraszat.hu/)

dscn2110.JPG

A Március 15. téren épp bolhapiacot tartottak, így nagy volt a nyüzsgés. Az emberek alkudoznak, próbálják a kiszemelt cipőt vagy a rég nem látott ismerőssel váltanak néhány szót, a lényeg, hogy a közösség részét alkotják.

 

Körbe nézve a téren, barokk és copf stílusú épületek váltogatják egymást. Itt található a Városháza, a Fehérek temploma, a Székesegyházi Kincstár és Egyházmegyei Gyűjtemény, valamint a copf stílusú Irgalmasrendi kórház. A Városháza erkélyének korlátja gyönyörű barokkos indáival hívja fel magára a figyelmet.

A Március 15. tér 17. szám alatt található Tourinform iroda (http://turizmusvac.hu/) végre vasárnap is nyitva van. Több városban is jártam, ahol hétvégente zárva találtam ezeket az információs pontokat, pedig alapvetően az ember hétvégén megy kirándulni/várost nézni. Így most lelkesen én is benéztem, hogy újabb ötleteket meríthessek. Nem csak programfüzet, hanem színes térkép és útikönyv is kapható.

Aki Vácon jár, az mindenképp keresse fel a diadalívet, melyet Mária Terézia 1764-es látogatására emeltek fel az anekdota szerint mindössze két hét alatt.

dscn2123.JPG

Keressünk egy közeli utcát, ami levisz minket a Duna partra. Ha alacsony a vízállás, akkor érdemes picit kiülni napozni, kaviccsal kacsázni vagy pedig egyszerűen csak gyönyörködni a Szentendrei-szigetben és a Dunakanyarban.

Ha a déli irány felé vesszük utunkat, akkor a gesztenyefákkal védett korzóra jutunk. Az ember nem tudja megállni, hogy lépten-nyomon ne álljon meg és ne gyönyörködjön a Szentendrei-szigetben. Számos kényelmes padot helyeztek ki, így a séta közben egy fagyival akár meg is pihenhetünk. 

Az Eszterházy Károly utca végéből indul a Szentendrei-szigetre a hajós komp, ha valaki esetleg kedvet kapna egy kis piknikhez a szigeten. (http://www.vacikomp.hu/)

 

Városnéző sétámat tovább folytattam a belvárosban, az éttermek és bisztrók teraszain egyre többen fogyasztották el vasárnapi ebédjüket, így én is beültem a sétálóutcában található Repeta Bisztróba. A rendelésfelvétel a pultnál történik, de az ételt már kihozzák az asztalhoz. Grill sajt tálat kértem hasábburgonyával és rozé fröccsel. Az adag óriási volt, a sajtok pedig nagyon finomak.

dscn2137.JPG

A laktató ebéd után szükségem volt egy nagyobb sétára, így a belvárosból indulva a Váci Nagyboldogasszony Székesegyház felé vettem az irányt. Szerencsére rajtam kívül csak egy pár tartózkodott bent, így nyugodtabban tudtam megtekinteni az olajfestményeket és freskókat. Nem vallásosként is szeretek leülni a templomokban elmélkedni, csendben lenni, elemezni a képeket. Mindenkinek tanácsolom, hogy néhány percre üljön le és pihenjen.

 

Vácon van egy kedves kis tanösvény is. Sajnos már régóta nem tartják karban, így évről-évre látni a pusztulását. Kár érte, mert nincs messze a belvárostól, mellette pedig egy árnyas park található közvetlenül a bicikli út mellett. Az ösvény elejére ki is van írva, hogy belépés csak saját felelősségre, amit én is erősen ajánlok, mivel a pallók több helyen letörtek, az útra fák dőltek ki, van, ahol pedig teljesen felgyűrte egy kidőlő fa az ösvényt, így csak nagyon óvatosan lehet tovább jutni. Kisgyerekkel és babakocsival pedig nem is érdemes bemenni. Aki mégis vállalkozik a kalandos útra, annak viszont a csend, a nyugalom és egy barátságos szitakötő lesz a jutalma.

 

A vasútállomáshoz a Duna-parton mentem vissza. Észak felől sötét felhők gyülekeztek, így én is szedtem a lábaimat, hogy a vihar elől fedett helyre menekülhessek.

 

 

 

 

 

süti beállítások módosítása