Hetek óta vártuk párommal a jó időt. Vártuk, hogy végre kimozdulhassunk, kiránduljunk, kiüljünk egy teraszra ebédelni és borozgatni. Most végre eljött ennek az ideje is! Vasárnap délelőtt Újpestről indultunk az M2-es autóúton Nógrád irányába. Az időjárás is naposnak ígérkezett, így vidáman ültünk be kis piros autónkba. Körülbelül egy óra alatt érkeztünk meg Nógrád településre. A vár a község közepén található, aljában nagy parkolóval. A parkolás ingyenes, ugynaúgy mint a vár megtekintése. Kisebb emelkedőn lehet feljutni a XI. században épült létesítménybe. A vár és a környezete is rendezett, tiszta. Gyermeknap lévén sok családos gondolta úgy, hogy remek program elhozni az apróságokat egy kis vártúrára. A kilátás gyönyörű minden irányba. Nem messze magasodnak a Börzsöny csúcsai, másik irányba a Naszály gerincét véltük felfedezni. Jó időben a Mátra bércei is láthatóvá válnak, de a fekete felhők és az esőre álló idő miatt most nem látszódtak. 

A nógrádi vár története a XI. századig nyúlik vissza. Ekkor még fagerendákból, kazettás szerkezetű földdel töltött várat képzeljünk el, mely évszázadokon keresztül királyi fennhatóság alá tartozott, majd a XIII. század végén a váci püspökség tulajdonába került. A XVI. században tötök kézre került a vár, majd egy villámcsapás során felrobbant, melynek során elveszítette jelentőségét és szép lassan a környékbeli építkezséekhez használták fel maradványait. A várat elnézve még mindig jobb állapotban van, mint a pár kilométerre található Drégelyvára. Itt tavaly jártunk és néhány benőtt kőfalnál többel nem is találkoztunk. 

A várban most íjászkodni lehetett 500 Forintért. Nem tudom, hogy ez állandó program vagy csak a gyermeknap alkalmából lehetett kipróbálni. 

Időközben nagy dörrenésekkel megérkezett a vihar, így beszaladtunk az oltalmat nyújtó rondella alá. Innen lenézve Nógrád települést vehetjük szemügyre és ha szerencsénk van, akkor újra feltűnik az a zöld hullámos papagáj is, aki a környékről szökhetett meg. 

Nógrád után a vadasparkhoz mentünk. Még a park nincs nyitva, a helyiek szerint egy hét múlva várható a nyitás, de így is láttunk néhány struccot, szamarat és egy baraátságos drótszőrű tacskót, aki némi simogatásért cserébe bemutatta lakhelyét. 

Ezuátn a 20 percre lévő nőtincsi horgásztóhoz mentünk. A tavat körbe lehetne sétálni, de a szemerkélő eső miatt ezt most kihagytuk. Sok horgásszal találkoztunk, akik elégedetten mutatták aznapi fogásukat vagy a hajanli fogásból elkészült ebédet. Ilyenkor mindig nagy terveket eszelünk ki, hogy milyen jó lenne barátokkal eljönni egész napra horgászni, sütögetni, tollasozni, sétálni. Tényleg nincs messze a fővárostól és remek pihenőhely. 

Bánk felé menet újfent elkapott a zivatar minket, de legalább most szárazon megúsztuk. Felsőpetény felé kerültünk, így mikor  a faluba értünk elkapott a tavalyi Kéktúrázós nosztalgia minket, hogy milyen jól éreztük magunkat. Akkor nagy nehezen a Miniúr Udvarházban találtunk szállást egy éjszakára. Kettőnké volt az egész ház, így minden szegletét alaposan fel tudtuk fedezni. Régi parasztházat újítottak fel a mai kor igényeinek megfelelően. Az óriási konyhában és étkezőben egy nagyobb baráti társaság is kényelmesen elfér, a teraszon grillezni és bográcsozni is lehet. 

Bánkra érve már nagyon éhesek voltunk, így a parkoló melletti Harcsa kocsmába vettük az irányt. Nagy adag ételt szolgáltak fel mindkettőnknek és még nekem is megoldották a gluténmentes harcsát salátával. A tó körbe sétálásával folytattuk a városnézést, megpihenve egy-egy stégen. A nap zárásaként még fagyiztunk egyet a Kézműves fagyizóban, aztán hazafelé vettük az irányt.