Sziasztok!

Most egy remek Budapest környéki kirándulásról fogok nektek írni. Már rég óta szemezgettem a Solymári várral, hogy szívesen megnézném, de valahogy aztán mindig kimaradt a kirándulásokból. Pedig nincs is messze. Vonattal max. félóra alatt elérhető, a jegy pedig BKK bérlettel csupán 250 Ft.

Szuper kék színű motorvonattal lehet Esztergom felé menni, amin még a telefont is lehet tölteni. Persze, ha éppen van áram... A vasútállomásról a vár 15 perc sétára található, útközben pedig a Fatimai Szűz tiszteletére emelt kápolnával találkozhatunk. Itt megismerkedhetünk a 1917-ben Portugáliában, Fatima városában történt jelenésekkel.

A kis kápolna mögött csordogál a Paprikás-patak, melyet követve a Solymári-várhoz jutunk. Készüljünk fel, hogy elég meredek a felvezető út a várhoz. Nincs nagyon gondozva, valami törmelék kővel van leszórva, ami néhol elég csúszós, így kisgyerekkel óvatosan menjünk fel. A belépő a várba felnőtteknek 300 Ft, gyerekeknek és nyugdíjasoknak 200 Ft. Nyitva pedig keddtől vasárnapig 10 és 18 között van. http://www.solymarivar.hu/fooldal Belépve a várba balra rögtön a vártoronnyal találkozunk, ahová mindenképp érdemes felmenni, mert gyönyörű a panoráma. Innét látni a Pilisborosjenőt őrző Nagy-Kevélyt, Solymár fölött elhelyezkedő Kerek-hegyet, a Csúcs-hegyet és a távolban a pilisvörösvári Dolomitbányát is felfedezhetjük. A vár közepén találjuk a kutat, melyből csapvíz folyik, így bátran töltsük meg kulacsunkat.

Én kicsit nagyobb várra számítottam, úgyhogy ne lepődjünk meg a méretein, de cserében nem voltak sokan és a vár is nagyon rendezett, gondozott. Egy kis ismertető is megtalálható a régi palota részen, ahonnét nem csak a várról, hanem Solymárról is tájékozódhatunk.

Utamat a Paprikás-patak mellett folytattam. Első tervem az volt, hogy a Hármashatár-hegy felé veszem az irányt, de a délutáni hőség miatt inkább egy könnyebb útvonalat választottam most. A kék Mária úton haladtam a hegyek irányába. Lent, a városszélén a patak kiszáradt, de szerencsére, beljebb haladva az erdőben már halkan csörgedezett. A levegő itt már sokkal kellemesebb volt, a nap sem égetett. Ahogy egyre beljebb haladtam az erdőben, a patak fölött kis hidakon lehetett tovább jutni. Az úton főként kisgyermekes családokkal találkoztam, amit öröm volt látni, hogy nem otthon ülnek és az okostelefont nyomkodják. A gyerekek a patakban önfeledten tapicskoltak, bogarakat figyeltek, leveleket gyűjtöttek. Szüleim is nagyon sokat vittek kisgyermekként kirándulni, innét származtatom én is a természet szeretetemet. Mindig ki tud kapcsolni, mikor az erdőben sétálok. Csend van. Néhol egy-egy madár csiripelését hallani vagy a méhek döngicsélését, esetleg egy apró állatka a faleveleket megzörgeti, de teljes a nyugalom. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy néha menjen ki a közeli erdőbe egy kicsit töltődni.

Útközben a Rózsika-forrásnál egy picit megpihentem, jól esett a hűvösben állni és figyelni a patak csörgedezését. A forrásnál kevésbé látni a „Nem ivóvíz” feliratot, így semmiképp se itt töltsük meg a kulacsunkat!

Tovább haladtam a patak mellett az Alsó-Jegenye-Völgyön Budaliget felé. A Hidegkúti úton átkelve elköszönünk a Paprikás-pataktól, mely eddig hűségesen követte utunkat. Itt már gyönyörű házak között vezet tovább a kék Mária zarándokút, mely a máriaremetei Kisboldogasszony kegytemplomhoz vezet. Éppen esküvőt tartottak, így a parkban a szabadtéri kápolnánál egy picit megpihentem és elfogyasztottam szendvicsemet. Gyönyörű park veszi körbe a templomot, hűs árnyékot biztosítva a megfáradt vándornak.

A mai templom elődjének alapkövét még 1809-ben tették le, majd mivel egyre több lett a hívő, így igény lett egy nagyobb templomra. 1899. október 1-én szentelték fel a ma is látható 54 m magas neogót stílusú templomot. Mielőtt belépnénk, a mobilt mindenképp halkítsuk le, mert ahogy a lenti szövegen is olvasható, Isten nem azon fog hívni. (Sem belájkolni.)

Sok időm nem volt a templom megtekintésére, mert már készülődött a következő násznép a szertartásra. Bár nem vagyok vallásos, úgy gondolom, csodálatos lehet egy ilyen gyönyörű helyen kimondani a boldogító igent szerelmünknek.

Nem messze található a templomtól a máriaremetei Szent-kút. És csakis a kút maga, mert hogy vizet nem sikerült nyernem belőle. Valószínűleg kevesebb figyelmet kapott az elmúlt időszakban, mert a park is elég elhanyagolt állapotban van.

Hűvösvölgy felé a házak között megbújó Szeleczky-kápolnát pillantottam meg. Egészen aprócska, így, ha nem tudjuk, hogy hol keressük, akkor simán elmegyünk mellette.

Az út utolsó szakaszán már kezdtem fáradni, így lelki szemeim előtt egy rozéfröccs lebegett a hűvösvölgyi úttörővasútnál, ahol végre megpihenhetek. De sajnos esküvő miatt most zárva volt a kisbüfé, így a fröccs is elmaradt. Amúgy milyen jó ötlet vasút rajongóknak itt tartani a lagzijukat, utána pedig kibérelnek egy kocsit a Széchenyi-hegyig és mehetnek is a nászútra!

 A végén pedig a megtett utat láthatjátok: